Ez volt minden idők legjobb Dicssulija

Az Úr nem fárad bele, hogy újra és újra megreformáljon. A dicsőítés egy ima: dallal és érzelemmel. A dicsőítés fegyver. Áldozat és hálaáldozat. A Dicsportál összefoglalója a 2021-es Dicssuliról.

Közösen, együtt a ZK-n

Ismerős mondat, nagyjából minden évben elhangzik mindannyiunk szájából. Ez némileg egy felszabadult mondat, mert eleinte a nagy meleg, az utazás, a sok program miatt van, hogy az első napon nem így gondoljuk. Sőt, lehet a másodikon sem. Szabadságolások, anyagiak és szolgálat terén mindannyian picit belehalunk évről évre abba a táborba, ami még egy picurka vidéki táborhelyről indult, majd megtelepedett a debreceni campuson és közel húsz éve a Lovarda, Campus hotel, Főnix csarnok és a debreceni ZK vendége is volt már.

Ez a huszadik dicssuli, az évforduló az én szememben egyszerre volt egy folytatás és egy újraindulás. Tavaly a járvány miatt mindannyian szinte a négy fal közé kényszerültünk – megtanultuk milyen az online jelenlét, milyen otthonról tanulni, vagy dolgozni, milyen otthonról elérni olyan programokat, amiket egyébként fizikálisan nem tudnánk. Megéltünk győzedelmeket, megéltünk veszteségeket, de végeredményében egy őszinte tény volt, ami lebegett a szemünk előtt

a dicsőítésről nem szabad megfeledkezni.

Elhangzott az egyik délelőtti dicssulis alkalmon a mondat, hogy Révész Dani dala egy prófécia volt azokra az időkre, amikor az egész világ pánikba esett, kénytelen volt teljesen lelassítani, majd Istenhez fohászkodni.

Miért csüggedsz, én lelkem?
Miért csüggedsz én bennem?
Hiszen hálát adsz még az Úrnak,
mikor a nehéz idők elmúlnak!

Miért csüggedsz, én lelkem?

Révész Dániel – Bízzál én lelkem

Majd megérkezett 2020 himnusza, melyben megvalljuk, hogy bármi is történjen, bárhová is vezessen az, amiben vagyunk mi énekeljük az ő jóságát.

Minden utamban hű voltál
egész életemben jó voltál
minden erőmmel míg élek
éneklem a te jóságodat.

Dics-Suli 2020 – Éneklem a Te jóságodat 

Jött az újév

Ezekután megérkezett 2021, melyet mindannyian vártunk, ha jól hallottam rekord számú jelentkező volt, ráadásul gyorsak is voltak a jelentkezők olyan mértékben, hogy mivel a munka miatt halogattam a jelentkezést éppenhogy jutott még egy utolsó utáni hely a hotelben. Sebaj, legalább átéltem, újraéltem a tábori körülményeket. 🙂

Egy próféta tesó pénteken megkérdezte tőlem, hogy „na és mit fogsz hazavinni a táborból?”. Nyilván egyértelmű válaszom volt, hogy „hát azt a megannyi dalt…” – ám egyből muszáj voltam folytatni: nem csak a dalokat hanem azt a felszabadultságot, a reményt, azt a szellemiséget vihetem magammal, melyeknek ezen dalok a futárjai. Vihetem magammal az üzenetet, ami Krisztus dicsőítéséről, megszólításáról szól, vihetem a tanárok délelőtti bizonyságait, hogy például

nem azért vagyunk itt a földön, hogy egy villanyszerelővel vitatkozzunk.

Azért vagyunk, hogy imádjuk az Atyát, hogy szolgáljuk az ő királyságát. Azért vagyunk itt, itthon mert hordozói vagyunk az Úr dicsőítésének, a profétálásnak, az evangelizálásnak.

Megtanultuk a héten, hogy a dicsőítés és prófécia összekapcsolódik, próféta és dicsőítő emberek tele vannak Zsoltárokkal, melyek építenek, bátorítanak, vígasztalnak minden időben. Megtanultuk, hogy igenis merjünk szabadon énekelni, egy dal szövegét értelmezni és aktualizálni. Megtanultuk azt, hogy legyünk egymás felé nyitottak, képesek legyünk befogadni egymást, hisz az Úr mindenen keresztül mindenkor munkálkodik.

Tanultunk persze arról is, hogy kell otthon tanulni, készülni, képzelni magunkat, mert Neki igenis a legjobb jár, amikor dicsőítünk elsősorban ezt Őneki tesszük és nem a hallgatóságnak. És a covid időszak idején is megtapasztalhattuk, hogy létezik online élet, de élőben dicsőíteni, ott helyben megélni az egészet – ez a mi feladatunk, az, hogy daráljuk le a problémáinkat Jézus erejével, hogy csapatban, jó barátságban, méricskélés helyett énekeljünk és zenéljünk – mert az Úr nem fárad bele abba, hogy újra és újra megreformáljon.

Megtanultuk, hogy a dicsőítés ima dallal – plusz érzelem. Hogy a dicsőítés fegyver, áldozat és egyben hálaáldozat. És tanultunk Dávid sátoráról, arról, hogy hogyan bontotta le a falakat és hozta közel az embereket az Atyához.

Szombat reggel a helyi buszra várakozva találkoztam egy dicssulis tábortársammal, aki elmondta, hogy mekkora élmény volt neki ez a hét…mintha nem is 5 nap telt volna el, hanem több hét. Az evangélizációjuk során kinn a városban találkoztak egy hajléktalan bácsival, akiről kiderült, hogy nem is akárki volt egykor, ám egy baleset miatt az élete kisiklott és nem találja magát. A testvérnő csak annyit kérdezett: „Ön hisz Istenben? – Tudom, hogy van Isten.” és a bácsi aznap este eljött a már ismerős esti sátras dicsőítő alkalomra és átadta az életét az Úrnak. Neki ennyi hiányzott, át kellett lépnie egy küszöböt az Úr jelenlétében.

Te, ahogy hazatértél most és olvasod ezt az írást egy dolgod maradt. Őrizd meg a szívedben azokat az üzeneteket, gondolatokat, amiket hallottál és legyen ezek hordozóanyaga maga a dalok, melyeket hallottál. Énekeld a dalokat, dicsőíts és minden, amit szívedbe fogadtál ragyogni fog rajtad és az őszinte dicsőítésedben fognak az itthoniak is az Úr jelenlétébe belépni és – hidd el

az Úr pedig nagyokat fog cselekedni.

/ SzB


Ez a cikk a dicsportál Dicssuli percről-percre cikksorozatának zárása. Ha szeretnéd visszanézni a napi közvetítésünket azt alább teheted meg.

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük