Hillsong United – nem csak dicsőítők

  Ha azt mondom Hillsong, sokminden az eszünkbe juthat. Egyrészt a gyülekezet, amely évről-évre sok áldott dicsőítő albumot jelentet meg, és aminek dalait milliók éneklik szerte a világon, vagy az a dinamikusan fejlődő közösség, amely huszonkét éve még csak 45 tagot számlált, ma azonban 17500-an vannak. Nekem – ifjúsági munkásként – elsősorban mégis az a gyülekezet, amelynek az ifjúsági munkája átütő. Komolyabban úgy egy éve lettem rájuk figyelmes, és azóta is nagyon inspirálnak. Az a kreativitás és odaszántság, amit a fiatalok eléréséért, illetve felneveléséért tesznek, komoly példa a számomra.
A köztudatban az él, hogy a Hillsong United a „nagy” Hillsong ifjúsági dicsőítő csoportja, ami részben igaz is, de így nevezik összefoglalóan szerteágazó ifjúsági munkájukat is. A csapat évente körülbelül háromszor indul turnéra, ami sosem több mint két és fél hét, mert számukra az otthoni gyülekezet prioritást élvez. Idén augusztusban Angliában is jártak, és Londonban sikerült néhány kérdést feltennem nekik. Már a menedzserükkel való egyeztetés során is meglepett a közvetlenségük és a segítőkészségük, a beszélgetés során pedig még inkább erősödött bennem: ezek a fiatalok teljesen hétköznapiak, akik számára Isten azonban tényleg az első helyen van, és Akiért sok áldozatot hoznak…Vasárnap délután 4 óra, a színházat megnyitják, hogy a tömeg minél hamarabb elfoglalhassa a helyét. Figyelem, amint a tinédzserek futnak, hogy minél közelebb ülhessenek a színpadhoz. Az első koncertet a második sorból figyeltem, de csak az első akkordokig, míg engem is magával sodort a dicsőítés lendülete. Ez az állomás már majdnem a turné legvége, de a srácok és Michelle odaszánják magukat, hogy a dicsőítésből mindenki áldást nyerhessen. És így is lett. A két koncert közötti szünetben volt rám néhány percük…
Hogy kezdődött az egész United? Te személy szerint honnan tudtad, hogy ez az elhívásod?
Joel Houston (vezető-énekes, akusztikus gitár): United, mint zenei formáció az ifjúsági munkákból nőtt ki, majd később így neveztünk el mindent, ami a szolgálatunkhoz kapcsolódik. Gyülekezetünkben mindig is nagyon odafigyeltek a fiatalokra, az ő tanítványozásukra, hogy növekedjenek a Krisztussal való kapcsolatukban, valamint hogy az ajándékaikat használhassák. A dicsőítés és a dalok mindig is központi szerepet foglaltak el mindabban, amit csináltunk. Sosem terveztük, hogy egyszer majd CD-ket és DVD-ket fogunk kiadni, vagy hogy turnékra indulunk. Még ma sem ez áll a szolgálatunk középpontjában, sokkal inkább, hogy szeressük, szolgáljuk és dicsőítsük Istent, hogy építsük az ifjúsági munkánkat, valamint hogy elérjük és segítsük a környezetünkben élő fiatalokat. Ahogy ezt szorgalmasan tettük, Isten közben hihetetlen lehetőségeket tárt fel előttünk. Személy szerint mindig arra vágytam, hogy amim csak van, azzal Istent szolgálhassam, és ez vezetett el a mostani helyemig. Isten rendkívül hűséges, ha az ő vágyait a sajátjaid elé helyezed…
Mit gondoltok, miért vagytok olyan „népszerűek”? Mit tesztek, hogy ne szálljatok el magatoktól?
Michelle Fragar (ének): Amellett hogy a zenénk és a dalaink „népszerűek” sokkal inkább hiszek abban, hogy az embereket inkább a zene mögötti üzenet ragadja meg. Amikor egy új albumot készítünk, a célunk egyszerűen az, hogy Istenhez közel kerülhessünk, hogy felemeljük és dicsérhessük őt, valamint hogy segítsük a fiatalokat ugyanebben a dicsőítésen keresztül. Sosem úgy állunk neki, hogy valami vagány albumot készítünk, hanem hogy a fiatalok egyek lehessenek és találkozhassanak a Teremtővel. Úgy gondolom, hogy ez az őszinte és tiszta lelkület az, amit az emberek is éreznek.
Gabe (dob): Egyrészt mi nem érezzük magunkat olyan nagy sztároknak, másrészt jó a csapat, és ha az egyikünk épp elszállni készül magától, a másik gyorsan visszahúzza őt a földre… A vezetőink is sokat segítenek ebben, ill. az elszámoltathatóságban, valamint a barátaink, akik odafigyelnek ránk.
Elég sokat vagytok úton, hogyan tudjátok megtartani az egyensúlyt az otthon, illetve a turnézás között?
l Jonathon Douglas - JD (ének): Igazából évente háromszor szoktunk turnézni, akkor is maximum 2 hétvégét vagyunk távol otthonról, tehát ez nem is olyan sok. Ha a háttérgyülekezetünk, illetve ifjúsági munkánk nem erős, akkor mi sem tudunk miből adni másoknak. Tehát egyértelműen az otthon számunkra a legfontosabb, hiszen a turnék során ízelítőt igyekszünk adni abból, ami nálunk történik egy-egy ifjúsig alkalmon.
Mi az, ami hajt benneteket?
Joel H.: Engem az, hogy egy olyan életet éljek szellemben és igazságban, ami tükrözi, hogy szeretem Istent és az embereket, és erre bátorítsak másokat is. Vágyom arra, hogy egy olyan generációt lássak, akik használják a kreativitásukat és ajándékaikat arra, hogy megváltoztassák a világot Isten királysága érdekében. Azonban ezt ne csupán alkalomszerűen tegyék, hanem Isten terve szerint, hogy elérjék az elveszetteket és azokat, akik szükségben vannak. Fontos, hogy a gyülekezetek világszerte felnőjenek és valóságosan, de hétköznapi módon teljes szívvel azokért a dolgokért munkálkodjanak, amiket Jézus is tett…
J. D.: Az, hogy az egész világnak meg kell térnie! Valamint, hogy lássam amint a fiatalok szenvedélyesen Jézusért élnek, és építik a helyi gyülekezetet és az ifjúsági munkát!
Mi a legviccesebb történet, ami megesett veletek akár turnék során, akár az otthoni szolgálatban?
J. D.: Én elég gyakran hibázok a szövegben nagy tömegek előtt, ami vicces helyzeteket szül…
Matt Tannikoff (basszusgitár): A turnék során mindig sok például a baleset…
Jad Gilles (ének, gitár): Hát igen… Egyszer az egyik dicsőítő dal alatt össze-vissza ugráltam, és megbotlottam a mögöttem lévő basszusgitár erősítőjében úgy, hogy hanyatt vágódtam, ami egy 17000-es tömeg előtt igen kellemetlen volt…
Michelle F.: Az én legfrissebb és legdrámaibb történetem alig néhány napos. Az alkalom szokásosan indult egy gyors dicsőítő dallal („What the world will never take”); énekeltünk és táncoltunk. Még most sem tiszta előttem hogy történt, de ugrás közben úgy megütöttem a számat a mikrofonnal, hogy az egyik első fogam kiesett. Azonnal lerohantam a színpadról, viszont a fiúk nem vették észre hová tűntem. Senki nem értette mi a helyzet, főként, hogy nekem kellett volna a következő részt vezetnem, így azonban hirtelen mindent meg kellett változtatni, hiszen én rohantam a fogorvoshoz… Akkor ez nem tűnt túl viccesnek, de most már a klasszikus United turnék történetei közé tartozik.
Teljes idejű szolgálók vagytok, vagy van civil foglalkozásotok, és amellett szolgáltok?
Jad G.: A United Dicsőítő Pásztoraként a munkatársaimmal a United dicsőítő csoporttal foglalkozunk. A United csapat nagy része azonban diákokból vagy civil szférában dolgozó fiatalokból áll, akik kötelezettségeik mellett szabad idejükben szolgálnak, így ha turnézni megyünk vagy CD-t készítünk, szabadságot vesznek ki. Néhányan tehát abban az áldott helyzetben vagyunk, hogy teljes időben szolgálunk, de legtöbben mi is önkéntesekként kezdtük.
Joel, te keresztény családból származol. Gyakran megfigyelhető, hogy a hívő szülők gyerekei döntenek ugyan Jézus mellett, de eljutnak az életükben egy olyan szakaszhoz, amikor megtorpannak, esetleg ki is mennek a világba. Neked volt ilyen időszakod? Ha igen, hogyan tudtál kijönni?
Joel H.: Hogyne! Amikor befejeztem az iskolát, rengeteg kérdés volt bennem és sok bizonytalanság… Olyan szakaszhoz érkeztem, amikor néhány nagyon komoly döntést kellett meghoznom, hogy mégis hogyan fogom leélni az életem. Mindig nyitott és őszinte voltam azzal kapcsolatban, hogy éppen mi zajlik az életemben, és áldottnak mondhatom magam abból a szempontból, hogy olyanok voltak körülöttem, akik szintén őszinték voltak velem, és segítettek a dolgok végére járni. Azt hiszem az egyik legfontosabb dolog, amibe be kell fektetned az életed során, az a kapcsolatok. Olyanok, amelyek a nehéz helyzeteken is átsegítenek. Végül engem is ezek a kapcsolatok, illetve Isten kegyeleme húzott ki a gödörből.
Hogyan tudtok ilyen „termékenyek” lenni? Turnéztok, otthon rengeteg programot szerveztek a fiataloknak, mindezek mellett azért évente új albumot adtok ki.
Gabe: Akinek sok adatott, attól sokat is várnak.
Matt T.: Ami remek az egészben, hogy a United egy ifimunka, és míg mi itt vagyunk és turnézunk, addig vannak, akik otthon viszik tovább a dolgokat: írják a dalokat, építik a fiatalokat. Egy nagy egésznek vagyunk a része, ahol mindenkinek megvan a feladata.
Joel H.: Nagyszerű emberek vannak a csapatunkban, hétköznapi, átlagos emberek, akik szeretik Istent és odaszánták az életüket arra, hogy a legjobbat adják Neki. Még rengeteg a munka, hiszen az aratnivaló sok… Sok embert kell még elérni, és én úgy érzem, még csak most kezdődik a java…
Mit tanácsoltok azoknak, akik ifjúsági dicsőítésben szolgálnak, vagy most szeretnék kezdeni?
Michelle F: Ha visszagondolok arra, amikor mi elkezdtünk együtt játszani, egy dologra emlékszem. Egyáltalán nem mi voltunk a legjobb zenészek vagy énekesek, de adtuk mindenünket, amink volt. Rengeteget gyakoroltunk, és sokat áldoztunk a szabadidőnkből, hogy amikor szolgálunk az ifiben, akkor az jó legyen. Egyszerűen vágytunk arra, hogy Isten használjon bennünket, hogy Hozzá közelebb vigyük a fiatalokat. Ha akkoriban valaki azt mondta volna, hogy majd turnézunk meg CD-ket adunk ki, nem hittem volna neki. Mi csak tettük, amire Isten elhívott minket és ez aközben sem változott, hogy idősebbek lettünk és több lehetőség nyílt előttünk.
Gabe: Használjátok azt, amitek éppen van, hiszen Isten a keveset is tudja használni. Neked kell megtenned az első lépést, mielőtt Isten megmutatná a következőt! Ragaszkodjatok a gyülekezetetekhez, rendeljétek alá magatokat a pásztornak, szolgáljátok a közösséget, és tegyétek meg a tőletek telhető legtöbbet!
Tegyük fel, hogy 5 év múlva újra találkoznánk. Mit szeretnétek akkor majd elmondani, hová jutottatok?
Matt: Szeretném azt mondani, hogy már nem játszom a Unitedban, mert mások vették át a helyemet, hiszen az egész lényege, hogy felnövekvő fiatalokat vonjunk be a munkába!
Joel H: A világot akarjuk megváltoztatni, kizárólag Isten céljai végett. Annyi lehetőség van még arra, hogy kibővítsük Isten Királyságát! Az élet minden területe egy lehetőség arra, hogy az Úrért éljünk. A középiskolád, az egyetemed, a munkahelyed, a családod, a kávézód, a gyülekezeted… az egész itt kezdődik. Hiszek abban, hogy Isten olyan embereket keres, akik elérhetőek a számára. Nem a legtehetségesebbekre vagy a legintelligensebbekre van szüksége, hanem olyanokra, akik hajlandók odaadni a legjobb tudásukat és képességeiket Isten országa érdekében. Hiszek abban, hogy egy olyan generációt fogok látni, akik erősen, valóságosan fogják képviselni Krisztust a művészetekben, a médiában, a különböző szakmákban… Azt szeretném látni, hogy a United ebbe az irányba megy, és én személy szerint is ezt szeretném elérni egyre inkább…


Közben a beszélgetési időnk lejárt, kezdődik a második koncert. A 2000 fős színház újra megtelik Isten jelenlétébe vágyó fiatalokkal. Ez alkalommal a hátsó sorokba húzódom, hogy érezzem a közönség lüktetését s közben két dolgot figyelek meg: a Hillsongos csapat nemhogy fáradtabb lenne, de többet ad ki magából, mint az első koncerten, és én is sokkal jobban elmerülök az Úr jelenlétében.