Péld 4:23

A szív a mai európai kultúrában az érzelmek szimbolikus székhelye. Isten Igéje is ismeri a szívünket. Sőt az ismeri a leginkább. Ma az a szívügyem, hogy a szívünkről beszéljek...

Említettem, hogy mi az érzelmek székhelyének tarjuk a szívet. Nem így a héberek. A szív a héberben nem is az érzelmek, hanem a gondolatok székhelye, és a vese az, ahol az érzelmek megjelennek. Ezt sok igével alá lehet támasztani. Az Ószövetség nagyon gyakran használja ezt a kifejezést: „szívének gondolata”. Sőt ennek nyomán az Újszövetségben is van rá példa. Mégis, úgy gondolom, mikor az embert részekre bontással szeretnénk jobban megismerni, nem igei úton járunk. Azért, mert a Biblia egységesen kezel minket. Ezen a területen is megfigyelhetjük a Szentírás korszerűségét: nem bontja szét az embert tudományos területekre. Ma a tudományok fő kérdése pedig ez: hogyan lehetne minél komplexebben látni az embert. Hogyan kamatoztathatnánk egyszerre a pszichológia, a biológia, a kémia, a fizika, a filozófia emberről szerzett tudását?

Nem kell aggódnunk nekünk bibliaolvasó embereknek: az Igéből épp a megfelelő módon ismerhetjük meg az embert.

1. Isten teremette, nem az istenek kiáradása, nem is evolúció során jött létre

2. Az ember közösségi lény, társas életben tud csak beteljesülni

3. Az ember bűnös lény, mivel saját életét önmaga kezébe veszi, nem Istentől vár mindent, hanem maga akarja biztosítani önnön életét.

4. Isten megmutatta szeretetét, hogy elküldte Jézust és megváltotta az embert.
Néhány jellemző a legfontosabbak közül.


A példabeszédek könyve még sok érdekes igével szolgál a szívvel kapcsolatban:

Péld. 10,8

A bölcs szívű megfogadja a parancsokat, a bolond beszédű pedig elbukik.

Péld. 11,20

Utálja az ÚR az álnok szívűeket, de kedveli azokat, akiknek útja feddhetetlen.

Péld. 12,8

Értelmének megfelelően dicsérik az embert, a fondorlatos szívűt pedig megvetik.

Péld. 12,25

Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja.

Péld. 13,12

A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet, de a beteljesült kívánság az élet fája.

Péld. 14,14

A romlott szívű a magaviselete szerint fog jóllakni, meg a jó is a magáé szerint.

Péld. 14,30

A szelíd szív élteti a testet, az indulat viszont rothasztja a csontokat.

Péld. 15,13

Az örvendező szív megszépíti az arcot, a bánatos szív pedig összetöri a lelket..

Végül:

Péld. 17,22

A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja.

Kell-e még rá valami bizonyíték, hogy Isten Igéje a legjobb szívszakértő? A kardiológusoknak a Bibliát is tanulmányozniuk kellene az egyetemen, ha igazán érdekli őket a szív témája.

Ezekről az igékről sokat lehetne beszélni. Én azonban szeretnék visszatérni az alapigénkre.

Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!

Mi az, amit féltve őrzünk? Összegyűjtöttem néhányat:

1. Első a pénz. Ezt aztán tényleg féltve őrzik. Sokaknak nagy gond ez, hogy hogyan érezzék biztonságban vagyonukat. De ha a szívükben is csak azt forgatják, akkor Isten Igéjének kemény üzenete van hozzájuk:

„De jaj nektek, gazdagok, mert megkaptátok vigasztalástokat!” Lk 6:24
Vagy a másik:

Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak. 1Tim. 6,10

2. A másik, amit féltve őrzünk, az a családunk. Ezt a Biblia nem ítéli el, sőt igen családcentrikus a Szentírás. Gondoljunk arra, hogy a frissen házasodott férfiakat nem vihették el katonának. Mégis, a család sem foglalhatja el a legfőbb helyet a szívedben. Jézus mondta:

„Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom.

Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.” Lk 14:26-27

Fontos még nekünk:

* Nevünk/hírnevünk.
* Dolgokat, amiket mi hoztunk létre. A műveink.
* Egészségünk.

De a kérdés az, hogy mennyire? Lelki egészségünk mennyire fontos. Valaki egyszer összeszedte, mik a lelki szabadság összetevői.

1. Nem a körülményektől, a tárgyaktól, a vagyontól, az emberektől függsz, hanem egyedül Istentől. Az előzőket is ő irányítja. Mivel független vagy, nem vagy zsarolható! "Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.” (Csel 5:29)

2. Szabad vagy arra, hogy hogyan élsz, mit teszel. Nem vagy senki foglya vagy rabszolgája. Éld a saját életedet! "Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.” (Gal 5:13)

3. Korlátaidat ismerd el, valld be. Csak azok korlátoltak, akik nem vállalják. “Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja.” (Jak 4:6)

4. Szakadj el a múlttól, ne rágódj rajta! A múlton nem változtathatsz, mert már nincs jelen: elmúlt. A jelennek élj! “…ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé…” (Fil 3:14)

5. Legyél nyitott a jövőre! Sokkal több jó vár rád, mint amennyit te megtervezhetnél. “…a szeretet mindent remél…” (1Kor 13:7)

6. Válaszd ki, mik és kik azok, akiket hatni engedsz magadra. Ne legyél általános raktár! Ne engedj magadba akármit! “…azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek a Krisztus Jézusban.” (Rm 6:11)

Ezek a gondolatok a szív szabadságát hivatottak szolgálni. Azért olvastam el a testvéreknek, mert nekem sokat jelentettek.

Végül hadd ejtsek egy pár szót szívünk ápolásáról.

Az, hogy az életünk rendszerezett, vagy rendszertelen, nyugodt, vagy nyugtalan, mind attól függ, hogy szívünk ápoljuk-e, vagy elhanyagoljuk. Ápolnunk, más szóval táplálnunk kell szívünket Isten gondolataival, azzal hogy naponta kiürítjük lelkünkből a rosszat, amit akaratlanul is magunkra szedtünk, amiktől beszennyeződtünk. A lelki tisztaság és az őszinteség hátterét az Isten előtti megállás adja. Az igazság az, hogy bár Isten élesebben lát mindent az életünkben, mint saját magunk, mégis kevésbé vádolóan teszi ezt gyermekeivel, mint azok saját magukkal. „Ha el is ítél a szívünk bennünket, de Isten nagyobb a mi szívünknél és mindent tud.” – írja János apostol. Így érthető meg, hogy lehettek a zsoltárok írói oly őszinték és nyíltak Isten előtt. Azért, mert tudtak Isten szeretetéről, szívének jóságáról. Mindannyiunknak gyakorolnunk kell magunkat imádságainkban, abban, hogy lelkünk mélységeit, gondolatait és érzéseit feltárjuk Istennek, tudva, hogy ő Atyánk. Ha ezt nem tesszük, elveszítjük saját magunkat, saját ismeretünket, s akkor a mindennapi viselkedésünkben sem tudunk természetesek és leplezetlenek lenni.

Szívünk egészségének ápolásában sokat segíthetnek családtagjaink is. Hadd mondjak egy személyes példát!
Életem egy régebbi időszakában gyakran kísértett az, hogy magamat okoljam a sikertelenségekért. „Nekem semmi sem jön össze.”- mondogatom. Ilyenkor Kati mindig odaszól: „Nem, ez nem igaz!” Sokszor nem is fejti ki bőven, mivel nincs is rá szükség, hiszen tudom, hogy igaza van. Meg akar óvni a kegyetlen önmagamtól, attól, hogy értéktelennek lássam magam. ő értékesnek lát, és ezzel erőt ad arra, hogy én is annak lássam magam.

Szívünk őrzésének felelősségét nem kell magunknak hordoznunk. Jézus Krisztus tele van irgalommal és szeretettel irántunk, és ez képes begyógyítani sebeinket, megtisztítani szívünket. Jézus szíve tiszta volt. S mivel tiszta volt a szíve, tiszta indulatok származtak az ő tiszta szívéből. Ezért tudta, merte és akarta vállalni mindnyájunk helyett a kereszt áldozatát. Akik hozzá tartoznak, akik benne hisznek, azoknak a szívéből is tiszta indulatok származnak majd. Mert Isten megtisztítja a szívüket.